(Fotó: Paul Bergen/Redferns/Getty Images)

 

Proud Mary (1970)

Még egykori férjével, Ike Turnerrel közösen dobta piacra a Creedence Clearwater Revival két évvel korábban megjelent slágerének funk rock beütésű átiratát, ami annyira jól sikerült, hogy a dal gyakorlatilag egybeforrt Tina nevével, és azóta szinte a sajátjává vált.

 

Nutbush City Limits (1973)

Az énekesnő szerzeménye, ami a páros egyik utolsó közös nagy slágere volt, egy igazi funk rock himnusz, amelyben a ’80-as évek közepén működő és népszerű hard rock/AOR banda, a Giuffra későbbi tagja, Alan Krigger ült a dobok mögött, az egyik ritmusgitársávot pedig állítólag nem más játszotta fel, mint a glam rock megteremtője, a T. Rex vezére, Marc Bolan.

 

Private Dancer (1984)

A Tina nagy visszatérését jelentő 1984-es album címadó tétele Mark Knopfler szerzeménye, és eredetileg a Dire Straits két évvel korábban megjelent Love Over Gold című albumán kapott volna helyet. Knopfler azonban úgy ítélte meg, hogy a szövege miatt nem állna jól egy férfi előadónak, ezért a szám akkor a fiókban maradt. A dalt végül Tina kapta meg és vitte sikerre, a hangszeresek közt azonban – Knopflert leszámítva – az ő verziójában is a Dire Straits tagsága hallható. A gitárszólót pedig szintén nem kisebb név, mint a nemrégiben elhunyt, legendás Jeff Beck játszotta fel.

 

It’s Only Love feat. Bryan Adams (1984)

A kanadai énekes/dalszerző 1984-ben jelentette meg az áttörést meghozó Reckless című nagylemezét, amelyen többek közt olyan örökérvényű slágerek kaptak helyet, mint a Run to You, a Summer of ’69, a Heaven vagy ez a Tinával készített fantasztikus duett. A számot később Grammy-díjra is jelölték a „Legjobb rock előadás” kategóriában, az 1986-os MTV VMA-gálán pedig győzedelmeskedni is tudott, mint a „Legjobb színpadi előadás”.

 

The Best (1989)

Bár talán kevesen tudják, de az énekesnő egyik legnagyobb slágere eredetileg Bonnie Tyler előadásában látott napvilágot 1988-ban, világszintű sikereket azonban csak Tina ért el vele, amikor a következő évben piacra dobta a Foreign Affair című stúdióalbuma felvezető kislemezeként. A dal két szerzője egyébként az a Mike Chapman, akinek olyan előadók glam rock himnuszait köszönhetjük, mint a Sweet, a Mud, Suzi Quatro vagy a Smokie, illetve az Holly Knight, aki olyan rocklegendákkal dolgozott együtt karrierje során, mint az Aerosmith, a Bon Jovi, Lita Ford, az ex Foreigner-énekes, Lou Gramm, a Heart vagy a KISS.

 

Steamy Windows (1989)

Szintén a Foreign Affair című albumon kapott helyet ez az Ike & Tina Turner-érát idéző blues-os funk rock szerzemény, ami Tina több turnéja során is a koncertek nyitószámaként funkcionált és folytatta az énekesnő másodvirágzásának sikerszériáját.

 

It Takes Two feat. Rod Stewart (1990)

A két énekes 1990-ben készítette el az eredetileg 1966-ban még Marvin Gaye és Kim Weston által sikerre vitt R&B dal modernizált pop rock változatát, ami végül Stewart következő évben megjelent Vagabond Heart című stúdióalbumának első kislemezes tételeként jutott a slágerlisták élvonalába.

 

Love Thing (1991)

Az énekesnő 1991-ben jelentette meg első válogatásalbumát, amin az addigi legnagyobb slágerei mellett három új dal is helyet kapott. Ezek egyike volt ez a rockos szerzemény is, amelyhez az a Michael Bay rendezett videoklipet, aki később olyan filmek rendezőjeként vált világhírűvé, mint az Armageddon, a Pearl Harbor vagy a Transformers-sorozat.

 

GoldenEye (1995)

Az 1995-ben Aranyszem címmel elkészült alkotás volt az első azon James Bond-filmek sorában, amelyben már Pierce Brosnan alakította az ikonikus 007-es ügynököt. A mozi mellett a filmhez készült, Tina által elénekelt betétdal is világszerte elsöprő sikert aratott, amelynek szerzői a U2 két oszlopos tagja, Bono és The Edge voltak.

 

Missing You (1996)

A The Babys és a Bad English énekeseként is ismert John Waite legnagyobb, 1984-es szólóslágerét többen is feldolgozták az évek során, a legjobban azonban kétségtelenül Tina verziója sikerült, ami az énekesnő 1996-os Wildest Dreams c. stúdióalbumának egyik legnépszerűbb kislemeze lett.